Erdőszentgyörgy

Március 15-én, Nemzeti ünnepünk alkalmával gyűltünk össze Erdőszentgyörgy központjában, az oda felállított kopjafánál, hogy megemlékezzünk a nemzeti hősökről, valamint az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról. Az ünnepség délután 5 órakor kezdődött. A polgármester, politikai tekintélyek, és történelmi egyházak képviselőinek beszéde mellett, szavalatok hangoztak el.

Máté Nimród, Juhász Gyula, 48 Máricus 15. című versének elszavalásával nyitotta az eseményt, melyet Csibi Attila Zoltán, Erdőszentgyörgy város polgármesterének beszéde követett. „A szabadság fogalma az évek során átértelmeződött. Ma nem a márciusi ifjak által megfogalmazott 12 pontot kell kivívnunk, hisz az az ő csatájuk volt. Nekünk, kisebbségben élőknek a szabadság a megmaradásunk kulcsa, hogy a következő időkben is összegyűlhessünk március 15-én nemzeti hőseink előtt fejet hajtani. 1848-49-ben forradalmat indítottak, szabadságharcot vívtak, kiálltak jogaikért, ezzel szemben ma, a rohanó életvitelünk miatt, sokaknak fejet hajtani sincs idejük. Kifejezni tiszteletünket. De örömmel látom, hogy Erdőszentgyörgyön vagyunk szép számban, akiknek fontos ez a nap, fontos az ünneplés és a méltó megemlékezés. Fontos nemzetünk”– fogalmazott a városvezető. A beszédek sorát Császár Károly, Maros megye szenátora folytatta, aki az 1848-49-es forradalom és szabadságharc fontossága mellett, a május 26-i európai parlamenti választások súlyára hívta fel az egybegyűltek figyelmét.

Kovács Mihály Levente, az RMDSZ ügyvezető elnöke beszédében így fogalmazott: „Mi Maros megyeiek, amikor kellett mindig összefogtunk és példát mutattunk. Emlékezzünk csak az 1990-es könyves, gyertyás felvonulásra, amikor százezer magyar ember utcára vonult édes anyanyelvünkért. Az akkor megmutatkozó összefogás, szolidaritás ma is arra sarkall, hogy álljunk ki egymásért. És ezt tettük mi Maros megyeiek, amikor szolidaritást vállaltunk a székely zászló kitűzéséért megbüntetett vezetőinkkel, vagy akkor, amikor a Maros megyei önkormányzati vezetők azért fogtak össze, hogy Bözödújfaluban az egykori templom helyére megépítsék az összefogás templomát.”

Az ünnepi beszédek után Wass Albert, Erdély című költeményét Székely Zsanett adta elő, ezt követően Gáspár György erdőszentgyörgyi református, majd Tőkés Lóránt unitárius lelkészek beszéde, imája és áldása következett.

Radnóti Miklós Nem tudhatom című versét Barabás Zsuzsanna szavalta el az ünneplő közönségnek, majd a koszorúzás következett. A Polgármesteri Hivatal, a helyi és a megyei RMDSZ, a Szent György Technológiai Líceum, és a történelmi egyházak koszorúi mellett, helyet kaptak a Százfonat Szociokulturális Egyesület, a Bözödújfaluért Egyesület, a Bodor Péter Művelődési és a Württemberg Sándor Egyesületek, valamint a Naplemente Idősek Klubjának koszorúi is.

A Rhédey-parkban zajló ünnepség a Simon Larissza Mária által szavalt, Ferencz Lajos: Magyaroknak üzenem című verssel, és a magyar illetve a székely himnusz közös eléneklésével ért véget. A megemlékező esemény a Művelődési Házban folytatódott, ahová a huszárok, és zászlósok után felsorakozva, együtt vonult le a tömeg. A közösségi ház színpadán a Bekecs Néptáncegyüttes, Ember az embertelenségben című előadásával örvendeztette meg a nagyérdeműt, amely az utolsó 100 év történelmi eseményeit ismertette.

 

Erdőszentgyörgy,

2019. március 15.