Erdőszentgyörgy

A Küsmöd-patakának torkolatától 1,5 km-re az 1975-1990 közötti években egy víztározót építettek, amely Bözödújfalu feláldozását eredményezte. A lakosság nagy részét kitelepítették, a falu pedig víz alá került. Eredetileg 10 millió köbméter víz befogadására tervezték a tározót, így a falut nem veszélyeztette volna az építkezés. A tervet azonban megváltoztatták, befogadóképességét 10 millió köbméterről 16 millióra emelték, és így a víz elöntötte Bözödújfalut is. A gát döngölt agyag-, kavics- és földrétegből épült, az alapja 10-12m-es, szélessége a tetőn 5 m, hossza pedig 29 m.

Normális vízszintnél a felülete 336 m tengerszint feletti magasságban van, és 186 hektárra terjed ki, maximális vízszintnél pedig 262 hektárra. Maximális mélysége 25 m, és legtöbb 31 millió m3 víz befogadására képes”- olvashatjuk a víztározó létrehozásának történetét Erdőszentgyörgy monográfiájában.

Példaértékű volt, ahogy ebben a kis faluban római katolikusok, unitáriusok, reformátusok, görög katolikusok, székely szombatosok és ortodoxok együtt éltek békességben, összetartásban, egymást segítve. Ezt az egyedülálló vallási közösséget szüntette meg a hatalom szava, amikor felsőbb utasításra 1988-ban befejezték a gát építését, majd a Ceausescu rendszer bukása előtt egy évvel, elárasztották a települést. A lakosság kitelepítése 1985-ben kezdődött, és 9 év kellett ahhoz, hogy Bözödújfaluból Bözödújfalusi tó legyen. A falu lakóinak egy részét, főleg időseket a szomszédos Erdőszentgyörgyre költöztettek, de Erdély több mint harminc helységébe költöztek bözödújfalviak, akiket egyszerre fosztottak meg szülőföldjüktől, otthonuktól, és mindenüktől, ami számukra a szülőföldön való élet mindenkori örömét jelentette.

A Bözödújfaluból kitelepített emberek minden évben visszajárnak emlékezni. Emlékezni szülőfalujukra, templomukra, iskolájukra, gyermekkoruk helyszíneire, találkozni falus társaikkal, rokonaikkal, szomszédjaikkal. Bár évről évre egyre csökken az egykori település lakóinak száma, azok gyermekeik, unokáik és, akik átérzik, illetve szívükben hordozzák Bözödújfalu szellemét, ellátogatnak a találkozókra közösen imádkozni, beszélgetni, egymást köszönteni. Annak ellenére, hogy a valamikori falut lerombolták, elárasztották, Bözödújfalu mégis él, hisz a megemlékezésen ott vannak az egykori lakosok, az elszármazottak, akik megőrizték hagyományaikat, vallásukat.

A tóból éveken át csak a római katolikus templom magasodott ki, hirdetve az egykori falu létezését. Az összetartó közösséget mára felváltották a látogatók. Az elárasztás utáni években csónakkal lehetett bemenni a templomba, majd az teljesen romlásnak indult. Nemcsak a magas vízállás miatt, hanem elsősorban a cserepek és kövek széthordása miatt. Ez tovább fokozódott egy 2009-es viharral, amikor a torony teteje dőlt le. 2014. június 29-én volt látható utoljára a falurombolás jelképe, ugyanis ekkor omlott össze az addig még álló torony. Az önkormányzat és a Bözödújfaluért Egyesület közös összefogással, adománygyűjtésből szeretné visszaépíteni a falurombolás szimbólumává vált templomot, amely felekezeti hovatartozás nélkül szimbolizálná a hat felekezetet és az összetartozás templomának neveztek el.

Napjainkban a tó a turisták által közkedvelt üdülőhely, ahol a fürdőzők és horgászok egyaránt örömüket lelik a tragikus múltra visszatekintő víztározóban.

További információkat Bözödújfaluról az alábbi oldalon talál: http://turism-sangeorgiudepadure.ro/index.php/hu/latnivalok/epiteszet-es-taj/2440-a-boezoedujfalusi-to