Erdőszentgyörgy

Erdőszentgyörgy a Kis-Küküllő felső szakaszának egyik legjelentősebb települése. Határterülete nagy, és 340-667 m közötti tengerszinti magasságon terül el. A folyó és patakok mentén televény homokos a talaj, a dombos részeken pedig omladékos, sárga agyagos.

A település – gazdasági szempontból – aranykorát a XX. század közepén élte. A szövetkezetek megyei szövetsége, az akkori „Hangya” 1951-ben megbízta Varga Jánost, hogy Erdőszentgyörgyön, alakítson meg egy gyümölcsfeldolgozót, mivel a vidéknek gazdag gyümölcstermése van. „Az évet nyereséggel zártuk és megkértek, hogy ne menjek vissza a megyéhez, még maradjak egy évet”- emlékszik vissza Varga János. Mivel a következő év még jobbnak bizonyult, meg kellett toldani még egy évvel, végül összesen 36 év lett belőle, ennyi ideig vezette Varga János az egységet.

Nemsokára a tartomány biztosított egy üres területet a Bözöd felé vezető úton, a vasúti átjáró mellett. Először egy fedett színt építettek, itt tárolták a féltettebb eszközöket, és itt végeztek el bizonyos munkálatokat. 2-3 éven át az egység egyetlen állandó alkalmazottja és egyben felelőse is Varga János volt. Minden mást, szezonmunkások végeztek. Később egy raktárnokot és 2 őrt alkalmaztak, és építettek egy kis irodát, mellé egy színt, ahová 8 rézüstöt állítottak be. Az asszonyok minden ősszel itt kavarták éjjel-nappal a szilvaízt, majd hordókba rakták és exportálták, leginkább a keleti, KGST országoknak. Évente rengeteg gyümölcs jött be, de az üzem felszerelése nagyon kezdetleges volt. Az állami-és kollektív gazdaságokban termett barackot, cseresznyét, meggyet, somot kipréselték, és a gyümölcslevet hordókban tartósítva a bukaresti likőrgyárnak küldték el. 1955-ben a tartomány a vásárhelyi konzervgyártól vásárolt egy fából- deszkából készült, és fával fűtött gyümölcsszárítót – aszalót, majd építettek a mintájára még kettőt, így elkezdődött a gyümölcsaszalás (szilva, alma, körte). 1960 elején egy újabb épülettel bővült az egység. Felépítették a szilvaíz- és vegyesíz-főzdét. 12 dupla falú, automatikusan működő (kavaró) üstöt helyeztek el. Ameddig volt nyersanyag, éjjel-nappal főtt a lekvár.

Az exportigény olyan nagy volt, hogy a régi üstök már nem bírták volna azt kiszolgálni. A Kis-Küküllő és a Nyárád mentéről vásárolták a szövetkezetek a gyümölcsöt, és hordták a feldolgozónak. Volt olyan nap, hogy 70-80 tonna szilva jött be a kapun.

A régi kis kapacitású szárítók –aszalók nem tudták az exportigényt kielégíteni, és megépítettek egy nagyobb terhelőképességű aszalót, amely automatikusan működött, 24 óra alatt 5000 kg szilvából 1000 kg aszalt jött ki. Almából és körtéből 7-8000 kg friss gyümölcsre volt szükség, hogy 1000 kg készterméket kapjanak. Az egység csak exportra termelt, a keleti országok mellett, már egyre több nyugati ország, mint Németország, Ausztria és Amerika vált partnerévé az erdőszentgyörgyi üzemnek. A gyümölcs mellett savanyúságot, uborkát, zöldparadicsomot is készítettek. Káposztát sarvaltak, ennek 70%-a külföldnek ment, de sokat szállítottak a katonaságnak is. Ezek mellett, ősszel krumplit tároltak és silóztak.

A szárított hagyma szintén exportra ment. De sárgarépát, petrezselymet, zellert is szárítottak településünkön. A Kis-Küküllő és a Nyárád mente gyümölcs- és zöldségtermésének 70%-át ide hozták be. Ennek a sok gyümölcsnek és zöldségnek a feldolgozásához nagyon sok munkaerőre volt szükség. Volt olyan időszak, hogy 350-400 szezonmunkás dolgozott itt, és kereste meg a kenyerét. Varga János megjegyzi: „az itt ledolgozott 36 év alatt egyetlen a minőséggel vagy mennyiséggel kapcsolatos reklamálást nem kaptunk. Minden évben nagy nyereséggel zárt az egység”. A nyolcvanas években, Varga János nyugdíjba vonulása után a vezetést más vette át, és az üzem lassan elsorvadt, ma már nem működik.

„A jelenben gyümölcstermesztés szempontjából elég szomorú kép tárul elénk: elhanyagolt dióültetvények, letört cseresznyefák, gondozatlan szilvások, a gyümölcs feldolgozó és növényvédelmi központ megszűnt, a faiskola nagyon kicsire zsugorodott” – ecseteli Bartos Miklós 2004-ben írt Erdőszentgyörgy monográfiájában.

Az 1950-es években létesült a vágóhíd, gabonaraktár, növényvédelmi központ, szarvasmarha megtermékenyítő központ, termékbegyűjtő raktár és disznóhizlalda. Sajnos, a rajoni központ megszűnése után nagyobb méretű fellendülésre nem került sor, kevés továbbfejlődő vállalata maradt a településnek.

Napjainkban a város jelentős termelési potenciállal rendelkezik. Sok a magánvállalkozó, változatos kisipari és mezőgazdasági tevékenységet folytatnak. Egyik jelentős vállalata, a holland tőkével létesített leányvállalat a Lion International. 1996-ban létesült három alkalmazottal, akik a nyárádszeredai, székelyudvarhelyi és erdőszentgyörgyi gyerekbútorokat exportáltak Hollandiába. A cég ma is működik, több tucat helybélinek munkahelyet biztosítva.

Városunk adminisztrációs területe 7144 hektár, amelyből 366 hektár belterület, 1849 hektár szántó, 1411 hektár legelő, 695 hektár kaszáló, 9 hektár szőlő, 2275 hektár erdő és 875 hektár egyéb terület. A 2002-es népszámlálási adatok alapján a város 1702 épülettel, 2017 lakással rendelkezik.

A város és a hozzá tartozó falu területén a meghatározó és legjövedelmezőbb gazdasági ágazat a kereskedelem. A legtöbb vállalkozó kisboltot működtet, de ezek mellett nagyon sokszínű a vállalkozások/vállalatok palettája: asztalos műhely, terep-előkészítés, építkezéssel foglalkozó cégek, fafeldolgozás, cukrászat, pékség, vendéglátás, szépségápolás, tetováló szalon, vágóhíd. A gazdasági ágazatok közül a mezőgazdaság is jelentős szerepet tölt be. Az itt élő gazdák és gazdálkodók kapásnövények, gabonafélék, virágok, zöldségek termesztésével, illetve állattenyésztéssel is foglalkoznak.

A város és a hozzá tartozó falu területén működő helyi vállalkozások listája ITT érhető el.